Narratív ékszertervező, gondolkodó, újraértelmező 

"Számomra az ékszer a kommunikáció egyik legősibb és legösszetettebb formája. Egy médium, amely nem csupán díszít, hanem jelentéseket hordoz, történeteket közvetít. A test közelében létező tárgy, melyen keresztül az ember önmagáról, szerepeiről, társadalmi és kulturális helyzetéről mesél – gyakran kimondatlanul, mégis egyértelműen.

Narratív ékszereim nem állnak meg önmagukban: a viselő, az alkotó és a befogadó közötti kapcsolatban nyernek új értelmet. A történet, amelyet hordoznak, egy közösen létrejövő esemény. A tárgy maga csupán a kezdet – a jelentés és az élmény a találkozásban születik. Hiszek abban, hogy az ékszer akkor válik igazán időtlenné, ha valamilyen személyes vagy kollektív narratívába ágyazódik, és így túllép a puszta funkción vagy dekoráción.

Munkáimban a kortárs ékszerművészetet nem egy stílus vagy kategória szerint közelítem meg, hanem egy gondolkodásmódon keresztül. A jelentéstartalom és a kontextus minden esetben meghatározó: a tárgyakhoz kapcsolódó történet és a mögöttes társadalmi, kulturális közeg formálja azok végső alakját. Az újrahasznosított anyagok, talált tárgyak és hétköznapi technológiák alkalmazása számomra eszköz a múlt és jelen közötti kapcsolat megteremtésére – és egyben kérdésfelvetés is az érték és értelmezés mai viszonyáról.

Az ékszer számomra egy nyelv – személyes, ősi és mélyen emberi. Egy olyan nyelv, amelyen keresztül új nézőpontokat alakíthatunk ki, és újraértelmezhetjük kapcsolatunkat a világgal, egymással és saját magunkkal is."