Ösztönösen választom a léptéket, hol az apró, hol az óriási kell. Legotthonosabban mégis a kisebb, tenyérben elférő kincsek között érzem magam.

Ezek a formakeresések diploma előtt váltak ékszerekké.

Munkám során törekszem vegyíteni a szellemiséget az anyagszerűséggel, megoldást keresni úgy, hogy ne vesszen el a mondanivaló.

A porcelán tulajdonságai lenyűgöznek.

Egyszerre kemény és időt álló, mellette végtelenül törékeny.

Ékszerként viselve megtanít figyelni magunkra. Azzal, ahogy az ékszerre vigyázunk, lelassulnak a mozdulataink, figyelmünk kiélesedik, megérkezünk a testünkbe, a jelenbe.

Nemessége az aprólékosan kidolgozott részletekben rejlik, amiből sosincs két ugyanolyan.