Holpert Simon francia–magyar művész, 2019 óta Budapesten él és alkot. Tíz évet töltött Ausztriában, miközben saját, ösztönös és anyagközpontú vizuális nyelvét építette fel. Bár fontos mentorok kísérték az útját, munkáját alapvetően autodidakta szemlélet formálja — egy szabad, intuitív megközelítés, ahol a technika mindig az érzékenységet szolgálja.

Közel tizenöt éve dolgozik agyaggal; számára a kéz nem egyszerűen formál, hanem beszél. Munkái az iparművészet és a szobrászat határán mozognak: vázák, tükrök, objektumok és kerámiaszobrok, amelyekben a funkció gyakran csak ürügy a jelenlétre, az érzelemre vagy egy csendes belső történetre. A magas hőfokú égetések, a redukciós technikák és a felületek finom reakciói mind részei annak a nyelvnek, amely egyszerre nyers és kifinomult.

Simon számára az iparművészet sosem „alkalmazott” műfaj volt. Inkább egy kifinomult álca arra, hogy a szobrászat besétáljon a mindennapokba — teljes természetességgel, egy kicsit túl közel, egy kicsit túl személyesen.