„A tervezői lét, számomra egy kicsit a gyerekkor meghosszabbítása. Bár tudatosan és felelősséggel irányított tevékenység, de mindig van benne egy pillanat, amikor „elengedett kézzel lehet biciklizni”, amikor a magam számára is meglepő, váratlan dolgok jelennek meg a tudattalanomból; képek - vagy az én esetemben jellemzően- formák. Ez a kiszámíthatatlanság teszi igazán izgalmassá a munkát és késztet mindig újabb és újabb tárgyakon való gondolkodásra. Szerencsés vagyok, mert minden tervezéssel töltött napom élvezet.  És ha olykor csak nehezen jutok is el a kívánt célig, mégis örömmel készítem tárgyaimat és azt tapasztalom, hogy előbb-utóbb minden ékszerem megtalálja azokat az embereket, akik értik és érzékelik ezt az örömöt.”