Kertész Krisztina munkái első benyomásra könnyed, olykor megmosolyogtató témát dolgoznak fel, azonban egy-egy alkotásával érinti a szülőföldje, Erdély emlékeit, a lelki egyensúly, a társadalmi normák, az önazonosság, a természet és az ember kapcsolatának témakörét. Mindezekre kevésbé szokványos megfogalmazással reflektál. Gondolatait olyan alkotások sorába bújtatja, melyek a természet szépségére hivatottak felhívni a figyelmet. Ez egy tudatosan rejtett mélység, ami csupán akkor fedi fel magát ha az alkotás a megfigyelő belső világával rezonál.
Bár az üveggel való munka önmagában is sok kihívást jelent, Krisztina munkáit olyan anyagtársítások is gazdagítják, mint az üveg és műgyanta, üveg és moha, üveg és forrasztott elemek összeépítése, mely a tiffany technika modernizált, 3D elemeivel is kiegészül. Emellett az antikvitások polcairól is szívesen válogat munkáihoz – ha éppen nem verset ír vagy egy régi bútort újít fel. Az üvegöntés mellet a fusing, más néven üvegolvasztás-rogyasztás technikájával is szívesen dolgozik.