A 'Tükör a tükörben' ékszerekkel az volt a célom, hogy az ősi kőfoglalást egy kortárs képbe helyezzem át.
Szerettem volna eltúlozni a kőnek a szépségét, megsokszorozni, hogy egyfajta hirtelen „kábító hatást” érjek el.
Egy olyan ékszer volt a fejemben, amiről nem tudjuk levenni a szemünket, ami a kéz, a test, a fejünk folyamatos mozgásával újabb és újabb értékes, érdekes képeket ad számunkra.
Mikor elkezdtem inspirációkat gyűjteni, elsősorban a tükör mint egy külön világot megjelenítő tárgy hatott számomra leginkább. Megfigyeltem különböző kristályoknak a belsejét, a természetben előforduló fraktálokat, olyan jelenségeket, amelyek elbűvölnek, és egyszerűen nem tudom levenni róluk a szemem, folyamatos érdeklődést váltanak ki belőlem.
Egy ilyen érzést szerettem volna kiváltani az ékszereimmel.

Számomra a szépség az a pillanat, amikor önmagunkat, a belső magunkat tisztán látjuk.
Amikor minden hamis, torzkép eltűnik, és a „valóság” tárul a szemünk elé. Az ékszereim tulajdonképpen saját magam letükrözése, saját magam keresése minél több irányból. Annak a pontnak a kivetített képe, amikor minden egységessé válik körülöttünk, és nem marad számunkra több kérdés.

A szépség valahol az igazság megkeresésében rejlik.